11. fejezet

-Sziasztok! -köszönt a tanáruk, szeme megakadt Claryn. -Csak nem egy új diák? Üdvözlünk itt, kérlek, mutatkozz be!

Clary zavartan fel állt, és bemutatkozott.

-Jó napot, Clary Presentnek hívnak! -ennyit mondott, mire mindenki nevetni kezdett.

-Úgy látom, nem vagy valami bőbeszédű! -mosolygott. -Na jó, vegyétek elő a felszereléseteket!

Irodalom óra volt, Clary pedig ott állt a padja előtt, felszerelés nélkül.

-Tanár úr! Én még nem kaptam meg a tankönyveimet, csak füzetem van!

-Rendben, akkor írj le mindent, amit hallasz az órán. -bólintott, és elkezdte mondani az anyagot.

Óra végén Clary már szinte nem érezte a karját, annyit írt.

-Én nekem muszáj is lesz ezt mind megtanulni? -kérdezte nyöszörögve Briantől, mire a fiú elnevette magát.

-Hát persze! Mit gondoltál, hogy veled kivételezni fognak? -bokszolta vállon a lányt.

-Hát, nem is tudom! -folytatta a viccelődést Clary.

-Brian, tudnál egy kicsit jönni? -kérdezte egy Clarynak ismeretlen fiú.

-Persze! Bocs Clary, mindjárt jövök! -mondta, azzal lepattant a padról, és kisétált a teremből.

Clary kihasználta az alkalmat, és megint bevetette az elmetrükköt. Brian nővérének képzelte magát, majd Brianra vetítette a gondolatait. Ekkor pedig egy Clary számára teljesen új dolog történt. Amikor sikerült minden gondolatát a fiú felé fordítani, meglátta, hogy hol van a fiú. Clary nyelt egy nagyot, és Brian nővéreként a fiú elé lépett, és mosolyogva integetett neki. Brian szeme megakadt rajta, hirtelen levegőt venni is elfelejtett. A srác, aki kihívta, végig beszélt hozzá, majd amikor abbahagyta, akkor vette észre, hogy Brian lesápadt.

-Minden oké haver?

-Persze! De nekem most mennem kell!

-Várj! Mi a válaszod?

-Majd később megbeszéljük! -kiáltott vissza Brian, majd berohant az épületbe. Clary követte, és végig beszélt hozzá. Brian amint beért a férfi mosdóba, elkiáltotta magát.

-Hagyjál már békén! Hagyjál! -egyre idegesebb lett. Clary, Brian hirtelen haragja miatt megszeppent egy kicsit, de azonnal összeszedte az erejét.

-Na mi az, már nem is hiányzom neked? Azt hittem, hogy ennél azért jobban szeretsz! -vetette oda a fiúnak félvállról, mire az idegessége miatt beleütött egyet a falba.

-Ne kísérts! Nem csináltam semmit, ami miatt kísértened kellene!

Clary erre nem tudott mit reagálni, így kiszállt Brian fejéből. Mikor becsöngettek, csodálkozva nézett körbe a teremben, ugyanis Brian nem volt sehol, pedig a tanár is bent volt már a teremben.

-Tanár úr, nem tudja, hogy hol van Brian? -kérdezte Chad.

-Mindjárt itt lesz! -nyugtatta meg a tanár Chadet, és elkezdte az órát.

Éppen Fizika volt, és a fénytanba kezdtek bele. Kinyílt az ajtó, Clary pedig azonnal odakapta a fejét. Brian jött be rajta, az igazgatóval mögötte. Clary azonnal lesütötte a szemét.

-Na jó gyerekek! Nem szeretném ha még egyszer előfordulna, hogy valaki a tanítás közben kint bóklászik a folyosón. Most utoljára néztem el, következőnek akit meglátok óra alatt a folyosón, az komoly következményekre számíthat! -mondta, azzal kiment a teremből. Brian kedvtelenül leült Chad mellé, padtársa azonnal felé fordult és kérdezgetni kezdte, de Brian csak megrázta a fejét. Clary valamiért nem érezte jól magát. Rosszul esett neki, hogy így látta Briant. Rosszul esett neki, hogy miatta volt ilyen Brian. De elvállalt valamit, amit véghez kell vinnie. Az óra alatt nem is nézett többet fel a füzetéből, csak akkor, amikor kicsöngettek. Ez még csak a második óra volt, Clarynak viszont úgy tűnt, mintha már a hatodik óra következne. Pedig ez nem így volt. És még öt órát ki kell bírnia. Aztán amikor hazamegy, tanulhat a holnapi napra.. Bele sem mert gondolni, milyen lehet annak, aki nap mint nap tanul, tanul és tanul, több éven keresztül! Clary úgy gondolta, hogy ezt az évet kibírja az iskolában, de a főnökének nem fogja hagyni, hogy beírassa egyetemre, hogy ha Brian szeretne egyáltalán egyetemre menni! Brian szokatlan módon végig csöndesen ült a padjában, hiába kérdezgették a többiek, hogy mi baja van, ő nem válaszolt, csak rázta a fejét. Clary nem mert odamenni hozzá, bűntudata volt. Minél többször alkalmazza ezt az elme trükköt Brianen, annál rosszabbul érzi magát. De muszáj csinálnia! Hisz szenvednie kell! De miért is? Újra csöngettek, a diákok és a tanárok pedig belekezdtek a harmadik órába.

-Szia Aisha! -mosolygott kedvesen Catrina.

-Szia Catrina! Rég láttalak! -szaladt oda a lányhoz Aisha, és szorosan megölelte.

-Hogy vagy?

-Hát, nem a legjobban. És te?

-Én megvagyok. Hogy érted, hogy nem a legjobban? Mi történt?

-Semmi, csak hiányzik Clary.

-Miért, hol van Clary?

-Hát, ez egy nagyon hosszú történet! -sóhajtott egyet Aisha.

-Időnk, mint a tenger! -karolta vállon Catrina Aishat, és elindultak Aisha lakása felé.

-És amúgy, hogy-hogy itt vagy?

-Gondoltam, ide látogatok. Kb. egy hétig leszek itt, szeretném kihasználni! -mosolygott Catrina. -Na, de mi van Claryval?

-A főnök adott neki egy különleges küldetést. Kínoznia kell egy embert, és meg kell ölnie. De a főnök kitalálta, hogy Clarynak is le kellene költöznie a Földre, így többet tud találkozni a célponttal. Nem rég költözött le, de már most nagyon hiányzik. Fura, hogy reggelente nélküle kell mennem a megbeszélésekre.

-És Clary el is akarta vállalni ezt a küldetést, vagy a főnökötök ráerőszakolta?

-Elakarta fogadni.

-Hát, akkor vállalnia kell a következményeit ennek, ezzel ő is tisztában van.

-De azt nem tudta, hogy a főnök lényegében kifogja lakoltatni azért, hogy leköltözzön a Földre! Ha ezt tudta volna előre, akkor biztos nem vállalta volna el!

-A főnökből ezt kilehet nézni. Clary is ki ismerhette volna ennyire egy év alatt.. Szerinted én miért mentem el? Régebben rám is rám akart erőltetni egy ilyen feladatot, de én nem akartam elvállalni. Az őrületbe kergetett vele. Majd, amikor már nem bírtam tovább, elmentem. A főnök meg keresett helyettem valaki mást, egy alkalmasabb angyalt, aki egyből elvállalta. Hogy mi történt vele, azt nem tudom. -fejezte be a mesét Catrina.

-Azt mondjuk én sem értem, hogy Clary miért vállalta el ezt a feladatot.

-Nekem van egy sejtésem! -vonta fel a szemöldökét Catrina.

-Na, milyen volt az első napod? -kérdezte Brian Clarytől a nap végén.

Kb. a negyedig óra után sikerült Briannek lenyugodnia, bár a többiek azért még kicsit visszafogottan beszéltek vele.

-Egész jó, bár az órák eléggé unalmasak voltak. Mi bajod volt ma? -kérdezte meg Clary is.

-Szokásos. Ismét láttam a nővéremet. Folyton megjelenik, de nem tudok hozzá szokni. Főképp ahhoz,

ahogy hozzám szól. Olyan ridegnek tűnik. De már az is fura, hogy hozzám szól. Vagy, hogy látom egyáltalán! -beszélt folyamatosan Brian, biztos az idegességét próbálta leplezni.

-Hát, nem mindenki láthatja a halott szeretteit, az egyszer biztos..

-Nincs kedved meginni egy kávét? Van a közelben egy jó kávézó. -kérdezte Brian.

-Benne vagyok! -mondta mosolyogva Clary.

Elindultak a kávézó felé, amiről Brian beszélt, megvették a kávét, és Clary háza felé vették az irányt. Clary közben elkezdett gondolkodni. Bevesse megint az elmetrükköt vagy ne? Már nem esett jól neki az, hogy Briant bántja. De muszáj volt, különben a főnöke pokollá tenné az életét, ha vissza mondaná a küldetést. Így az előbbit választotta. Brian hirtelen felé fordult, szeme elkerekedett.

-Mit keresel megint itt? -kérdezte ridegen.

-Kísértet vagyok. Akkor jelenek meg, amikor csak akarok! Akár kísérthetlek is, ha úgy van kedvem! -vigyorgott gúnyosan Clary.

-Én nem ilyennek ismertelek! -rázta a fejét Brian, majd gyorsabban kezdett el sétálni. Clary alig tudta tartani vele a lépést, de egy kis futással beérte.

-Nem is ismertél. Ki mondta, hogy amilyennek mutattam magam előtted, olyan is voltam? Honnan veszed, hogy én tényleg az a jó kislány voltam, akinek mutattam magam? -kérdezte Clary Briantől, és csak reménykedni tudott, hogy ezt most nem szúrta el.

-Azt hittem, legalább nekem nem fogsz hazudni! -szúrta oda Brian, és elszaladt.

Clary "kilépett" Brian nővérének a testéből, majd Brian után rohant.

-Várj már! Mi a baj? -kérdezte aggódó hangon, mire Brian megállt.

-Az, hogy folyton megjelenik, és nem tudom miért. Ráadásul egyre bunkóbb lesz! Nem tudom, hogy mit csináltam, amiért kísért, de jó lenne, hogy ha békén hagyna! -Brianban egyre jobban fokozódott a düh.

-Sajnálom! -mondta őszintén Clary. Nem tudta, hogy mit mondjon, egyre inkább félt attól, hogy elfogja mondani valamikor Briannak, hogy miért látja a nővérét..

-Nem kell. Te nem tehetsz róla!

Ha tudná az igazat...

-Mi lenne, ha ma filmeznénk? Kicsit kikapcsolod az agyad, utána pedig készülnénk a holnapi napra.

-Rendben! -mosolyodott el halványan Brian.

Megérkeztek Clary házához. Brian automatikusan leült a kanapéra.

-Mit nézzünk meg? -kérdezte Clary, miközben odalépett a DVD-s szekrényhez.

-Nem tudom, válassz valamit!

-Éhezők viadala?

-Benne vagyok! -bólintott Brian, miközben beleivott a kávéba.

Clary betette a DVD-t a lejátszóba, és elindította a filmet. Igazából a film csak egy alapzaj volt, egyikük sem nézte. Inkább elkezdtek tanulni a film alatt, aztán pedig pihentek.

-És, hogy tetszik itt? -kérdezte Brian Clarytól.

-Hát, jobb mint Kanadában! Te amúgy mióta élsz itt?

-Azóta, mióta megszülettem. Amikor megszülettem, akkor döntöttek úgy apuék, hogy ide költözünk. Aztán anyának volt egy balesete, és meghalt. Ekkor voltam kilenc éves. Aztán rá két évre apa újra megnősült.

-Sajnálom!

Claryék pár percig csendben ültek, majd Brian szólalt meg legelsőnek.

-Bocsi, de most már mennem kell! -állt fel, és az ajtóhoz sétált. -Holnap reggel, jövök érted!-intett mosolyogva, majd kilépett az ajtón.