Este van. Clary még mindig a mai napon történteken rágódik, fél, hogy kifog derülni valamikor az igazság. Forgolódik az ágyban, egyszerűen nem jön álom a szemére. Morgolódik egy kicsit, és kiszáll az ágyból. Bemegy a konyhába, készít magának egy pohár meleg kakaót, miközben pedig megy vissza a szobájába, elkezdi szürcsölni.A szobába érve leteszi a kakaót a kis éjjeli szekrényére, és bekapcsolja a tévét. Már elmúlt este tíz óra, de Clarynak nem jön álom a szemére. Pedig most igazán ki kéne aludnia magát, ugyanis pár óra múlva irány az iskola! Elég volt csak egy pillanatra rá gondolnia, egyből az egész figyelmét lekötötte az iskola. Azt sem tudja, hogy milyen órái lesznek. És nem szerzett be füzeteket. Sem tollakat. Még egy ok, hogy miért kellene minél hamarabb elaludnia. Ugyanis így be kell majd ugrania reggel egy írószer boltba, hogy megvásárolja a szükséges dolgokat. Sóhajtozva kapcsolja ki a tévét, megissza a kakaó maradékát, és visszafekszik az ágyba. Talán fél óra múlva sikerült elaludnia. Aztán megint kezdődik előröl. A városban van, egy háznak az ablakán néz be. A ház kívülről barack színű volt, pont mint Clary háza. De tudta, hogy amit álmában lát, az nem az a ház, amiben ő él. A ház teljesen üres volt. Egy karácsony fa állt a közepén, semmi más nem volt bent. Sem egy szekrény, sem egy fotel, kanapé, semmi. Clary bekopogott, de nem jött válasz. Ismét bekopogott, de nem válaszoltak. Így megpróbált benyitni. Az ajtó nyitva volt. Miközben bement, becsukta maga után az ajtót.
-Haho! Van itt valaki? -kiáltott körbe. A hangja visszhangzott, olyan üres volt a szoba. Végig akart menni a házon, de csak akkor jött rá, hogy csak ebből az egy szobából áll, amikor odaért a falhoz, amin régebben még volt egy ajtó, de most nem volt ott semmi. Hirtelen csörömpölést hallott, ami a fal túloldaláról jött. Ezek szerint mégis van ott valami! Clary elkezdte óvatosan kopogtatni a falat, ami üreges volt. Elgondolkodott azon, hogy betöri, de valaki visszakopogott, így inkább elhátrált a faltól, nem tudta, hogy mire számítson. Visszament a karácsonyfához. Ahogy odaért hozzá, elkezdett énekelni. Azt a dalt énekelte, amit az álmaiban a család. Nem akart énekelni, de valami késztette. Aztán, amikor végzett, ismét csörömpölést hallott. Majd nagy csönd. Clary körbe fordult lassan a házban, majd megállt. Aztán hirtelen megjelent valami. Egy füst, ami felöltött egy alakot. Elkezdte volna kergetni Claryt, amikor ő felébredt. Sikítozva ugrott ki az ágyból, a gyors mozdulattól összeesett. Miután rájött, hogy nincsen semmi baj, azután is csak lassan állt vissza normálisra a légzése. Utána még sokáig nem akart felkelni a földről, félt, hogy valami megfogja támadni. De muszáj volt felkelnie, készülődnie kellett. Megnézte az órát, ami hat óra tízet mutatott. Ideje készülődni! Megreggelizett, megfürdött, fogat mosott, és felöltözött. Gyorsan végzett,hét órára végzett is. Még észbe sem kapott a reggeli sietségtől, de már is elindult egy írószer boltba, hogy beszerezzen egy táskát, pár tollat, és füzetet. A főnöke adott neki valamennyi pénzt, hogy abból vegye meg az ilyen dolgokat. Mire beért az iskolába, addigra pont becsöngettek. Besietett a termébe, ahol már mindenki ott volt. Keresett magának egy üres helyet -amiből nem volt olyan sok-, majd amikor megtalálta, odasétált. Egy hátsó padhoz került, a bal oszlopban. Miközben letette a dolgait, Brian dühösen odalépett a padja mellé.
-Hol voltál? -kérdezte a lánytól.
-Mikor?
-Ma reggel!
-Elmentem egy papír-írószer boltba venni tollakat és füzeteket. Miért?
-Mert én elmentem eléd, de te nem voltál sehol. -lágyult el Brian hangja, amikor rájött, hogy Clary nem akarja kikosarazni.
-Hát. ha szóltál volna róla, akkor kitaláltunk volna valamit! -vonta fel a szemöldökét Clary, mire Brian elmosolyodott.
-Rendben, akkor most mondom előre, hogy holnap elmegyek eléd! -mondta, majd visszament a padjához, mert becsöngettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése