Clarynak ismét rémálma volt. Ugyanazt álmodta, mint múltkor, csak most másabb volt a helyszín. Egy város. Ismét csak odáig jutott el benne, hogy a füst megpróbál kirontani az ajtón, de mire sikerült volna neki, addigra ismét felébredt. Miközben félkómásan szürcsölgette a teát, visszaemlékezett a tegnapi napra. Miután Briannal megbeszélték a barátnős dolgot, Brian komolyan rátért a kalauzolásra. Elvitte egy múzeumhoz, az iskolához, megmutatta Clarynak a környéket, aztán jött a fekete leves. Megkérdezte Claryt, hogy hol lakik. Abban a pillanatban köpni nyelni nem tudott, hirtelen lesokkolódott. Miután nem tudott válaszolni, Brian jól kiröhögte, és megbeszélték, hogy holnap -vagyis a mai napon- megmutatja neki. A jó része a tegnapi napnak pedig az, hogy Brian mutatott Clarynak egy képet a nővéréről, így Clary már tudja, hogy hogyan néz ki. A főnökének elecsetelte mindkét infót, aki elkezdett egyből dolgozni a házas ügyön. Végül sikerült találnia egy eladó házat. Hogy melyik utcában, azt pontosan Clary nem tudta, de az eszében tartotta, hogy mindenképpen kérdezze majd meg SMS-ben a főnökétől indulás előtt. Így történt az, hogy kicsit késve beesett Brianékhez, és elindultak 'Clary lakása' felé. Csak éppen Clary nem tudta az oda vezető utat. Rácsörgött a főnökére, aki némi segítséggel leírta Clarynak, hogy Brianék házától hogyan juthatnak el Clary házáig.. Tény és való, hogy Brian egy kicsit idiótának nézte, amiért folyton a telefonját bámulta, és az elején visszakellett fordulniuk, mert rossz irányba indultak, de egyébként Claryt is egy normális lánynak nézi. Remélhetőleg...
-Nem hiszem el, ez most tényleg igaz? -nevetett Clary. Brian éppen egy gyerekkori emlékét idézte fel hangosan, ami arról szólt, hogy hogyan szívatták az osztálytársai nyolcadikban.
-Ja! Aztán olyan is volt, hogy beadtak az irodalom tanáromnak egy levelet az én nevemben, amiben az állt, hogy reménytelenül szerelmes vagyok belé. Másnap a tanárnő komolyan elbeszélgetett velem, hogy én túl fiatal vagyok hozzá. Sőt, az elején még iskola pszichológushoz is akart küldeni! -rázta a fejét Brian hitetlenül, egyben vigyorogva.
Közben megérkeztek a házhoz. Még Clarynak is leesett az álla titokban, kívülről első látásra megtetszett neki a ház. A falai barack színűek, sok ablakkal. Két emeletes, és a második emelet szobáihoz erkély is volt! Volt egy hátsó és egy elülső része. Elől -ahol Briannel álltak- volt egy kutyaház, ami csak egyet jelenthetett. Egy kutyát. Végszóra, vadon ugatva megjelent egy közepes méretű, fekete-barna színű kutya, és elkezdett feléjük rohanni.
-Itt fogunk ácsorogni végig, vagy be is megyünk? -kérdezte Clary Briantől, felvont szemöldökkel, mire Brian elmosolyodott.
-Döntsd el te!
Clary erre nem tudott mit lépni, így elindult a ház bejárata felé, és csak reménykedni tudott, hogy nem lesz teljesen üres. Legnagyobb meglepetésére teljesen be volt rendezve a lakás. Képek a falon, szekrények, íróasztalok, fotelek, ágyak a szobákban.. Minden volt ott, amire szüksége lesz.
-Ejha! Egyedül élsz itt a szüleiddel? -kérdezte Brian, miközben még mindig a házban járkált.
-A legpontosabban egyedül élek itt! -mondta zavartan Clary, mire Brian óriási szemekkel nézett felé.
-Ezt most nem mondod komolyan ugye?
-De igen!
-Miért, a szüleid hol vannak?
-Egy sokkal jobb helyen remélhetőleg! -mondta Clary kimérten, reménykedve, hogy Brian érti majd a célzást. De ahogy Clary elkezdett gondolkodni, ő maga is rájött arra, hogy semmit sem tud a szüleiről. De tényleg. Azt sem tudja, hogy élnek-e, vagy már meghaltak. Nem emlékszik rájuk. Kíváncsi volt, hogy vajon ha élnek, akkor hiányzik-e nekik a lányuk... De most nem gondolhatott erre, ugyanis ott volt Brian is.
-Ó! Sajnálom, nem akartam tapintatlan lenni! -húzta el a száját Biran.
Clary örült, hogy Brian megértette a célzását.
-Semmi baj, nem tudhattad! -nyugtatta meg Clary, mire Brian arcának vonásai megenyhűltek.
-Hogy történt? -suttogott Brian, abban reménykedve, hogy Clary nem hallja meg azt, amit kérdez.
-Autó baleset! -mondott gyorsan valamit Clary.
-És hogy hogy egyedül élsz itt? A barátaid nem jöttek veled? -kérdezte csodálkozva a lánytól. -Vagy esetleg rokonok?
-Egyedül akartam jönni. Csak akkor még nem tudtam, hogy ilyen nagy a ház.
-Értem.
Csendben sétált tovább Brian mellett, aki ámuldozva nézett körbe a konyhában, a fürdőben, a szobákban.. lényegében mindenhol!
-Azta, ez csodálatos! -mondta kis idő után. -Nem félsz itt egyedül?
-Hát, néha igen, de nem vészes!
-Miért nem hívsz ide valakit? Akkor legalább nem laknál egyedül.
-Mert nem tudok kit! -mondta Clary, miközben elkezdte a 'rémítsük meg Briant' hadműveletet.
Elkezdett koncentrálni Brianre és a nővérére, majd Brian nővérének képzelte magát.
-Szia Brian! -szólalt meg egy, a saját hangjától jóval eltérőbb hangon, mire Brian ijedten forgolódni kezdett.
Hirtelen Clary felé nézett, mire Clary szíve kihagyott egy ütemet. Aztán, mivel csak némán állt a helyén Claryt nézve, -pontosabban a nővérét nézve - megindult a fiú felé. Ő ijedten hátrált egy lépést, de nekiütközött valaminek.
-Mi az, már meg sem ismersz? -nézett a fiúra Clary felvont szemöldökkel, mire Brian kinyitotta a száját, viszont hang már nem jött ki rajta.
Clary gúnyosan elkezdett nevetni, majd felment az emeletre. Elképzelte, hogy kibújik Brian nővérének a testéből, és visszatér a sajátjába. Amikor sikerült, lement. Brian úgy nézett felé, mint aki mindjárt elájul, de amint meglátta, hogy csak Clary az, arca vonásai megenyhültek
-Minden rendben?
-Persze, miért ne lenne?
-Csak olyan furcsán néztél. De mindegy. Kérsz valamit inni, esetleg enni?
-Egy pohár vizet, köszönöm! -mondta, majd kényelmetlenül körbenézett ismét a lakásban, a nővérét kutatva.
-Nem akarsz leülni? Csak, mert tőlem állhatsz ott végig, de a kanapénak nincsen semmi baja, le lehet rá ülni! -mondta Clary, mire Brian halványan elmosolyodott, és leült a lány mellé. -Mindig ilyen vagy, ha új környezetben vagy? - kérdezte Clary, miközben átadta Briannak a kért vizet.
-Nem!
-Akkor mi a baj? Rá van írva az arcodra, hogy valami nincs rendben!
-Hülyének fogsz nézni! -rázta meg a fejét a fiú, miközben beleivott a vízbe.
-Nem foglak! -mosolygott rá biztatóan Clary.
-Azt hiszem láttam a nővéremet!
imádom
VálaszTörlés