Prológus

Clary vagyok, 18 éves. Túléltem a halált. Valakinek ez hülyén hangzik, van, akinek nem. A lényeg az, hogy egy évvel ezelőtt még ember voltam, és megpróbáltak megölni, de ez nem jött össze, így még most is itt vagyok és virulok. Egy a bökkenő, még pedig az, hogy sötét angyal lettem. Ami azt jelenti, hogy ölök. Embert és angyalt egyaránt. Az emberek azt mondják, hogy a jó angyalokat sehogy sem lehet megölni. Ez az egész egy nagy marhaság, tévhit. Miért ne lehetne őket megölni? Hisz mindenkit meglehet ölni! Csak az emberek nem tudják ennek a módját, így ezt a hazugságot veszik a fejükbe. Ugyanúgy lehet megölni őket, mint minket, sötét angyalokat. Kínzással. Ha az emberi szeretteiket bántjuk, az - az angyalnak is árt. Ha pedig megölünk egy olyan embert, akit szeretnek az angyalok, akkor azok az angyalok is meghalnak, így megy ez. Mi, angyalok is az emberek között járunk többnyire, és szinte úgy is élünk, mint ők. Már amikor. A sötét angyalok dolga, hogy megöljék az összes jó angyalt. Nagyon sokat próbálkozunk, de a jó angyalok sem adják fel egykönnyen. A jó angyalok elleni harcok az elején csak azért ment, hogy megöljük őket, de most már a visszavágásaik is közre játszanak. A sötét angyalok vezetője pedig nem nyugszik addig, amíg a jó angyalok összese meg nem hal.